Ez a bejegyzés most azért íródik, mert még számomra is hihetetlen az az élni akarás, küzdés és akaraterő, amivel ez a kiscica meg van áldva! Nagyon sokan tanulhatnánk tőle, én tanultam is! Hogy miért...
Nem olyan régen egy heti betegeskedés és hiábavaló kezelés után elvesztette testvérét, aki az egyetlen igaz barátja volt, akivel napjai minden percét együtt töltötte. Senki másban nem bízott, senki más társaságát nem kereste azelőtt. A tesó, Szotyi, halála után kb. 1 héttel Wekerle-réme Boldog, alias Tökmag, a mély depresszió és a herpeszvírusos macskanátha szervezetgyengítő hatása miatt nagyon beteg lett. Megmutatkoztak minimálisan az ataxia tünetei, dehidratálttá vált és rendkívül lesoványodott. Nem evett, nem ivott, nem csinált semmit, csak feküdt egész nap. A segítségnyújtást nehezítette, hogy valamiért emberrel nem szocializálódott, következményképpen az első marbocil (antibiotikum) injekció beadásakor meg is harapott, mindketten sokkot kaptunk. Aztán elvittem az orvoshoz, hátha neki sikerül, és megkezdődött a kezelése. Az 5 napos marbocil kúra nem segített (hasonló esetekben előtte a többségen segített már), ezzel kizártuk a bakteriális megfertőződést. Addigra már olyan állapotban volt szerencsétlen, hogy napi rendszerességgel kellett 1 dl (az neki kb olyan, mintha egy átlagos felnőtt embernek 1 liter) bőr alá infúziós oldatot kapnia. Az egyik ilyen kezelésnél új volt az infúzió, ebbe B vitamin raktak az ott dolgozó orvosok. Erről annyit érdemes tudni, hogy csíp... Mikor a tű a bőre alá került, és megérezte benne a folyadékot, másodszor is megharapott. Ekkor alakult ki bennem egy legyőzhetetlen félelem iránta, ami nagyban megnehezítette a gyógyulást, ám valamelyik nap a fiatalabb orvos volt bent, aki olyan szakértelemmel ragadta meg a macskát és folyatta végig a csípős infúziót, hogy még a szám is nyitva maradt. Rendkívül hálás vagyok neki ezért! Mikor másodjára is őt "fogtuk ki" rendelésre, kezdett bennem alábbhagyni a félsz, a cica pedig új erőre kapott és ugyan csak ímmel-ámmal, de önmagától inni-enni kezdett.
Most már megbékéltünk, simogathatom, bízik bennem. Ha enne egy kicsit, jön és leül a fürdőajtó elé (itt tudom egyedül etetni), ha pedig egy nap nem megyünk orvoshoz, 6-kor már a bejárati ajtónál ácsorog, hogy miért nem indulunk már. Tegnap már a saját orvosunk is adhatott neki 40-50 ml infúziós oldatot (igaz megint nem a B vitaminost, de nem számít, mert azt külön kapja), csak mikor a másik oldalba szeretett volna adni neki, azt jelezte, hogy ő nem rajong az ötletért. Mára a járása is szépen kitisztult, elkezdett minimálisan hízni, és az orvos szerint a combizma is fejlődik. 1 hete még nem fogadtam volna arra, hogy életben marad és tünetmentessé válik a (valószínűleg) FIPje, de ő mindent megtesz ennek érdekében!
Hatalmas hálával tartozok dr. Eőry Istvánnak, a türelméért, a kedvezményekért, hogy bármikor kereshetem, és hogy bízik bennem; dr. Szmöllény Gábornak, amiért végighallgatott, teljeskörűen informált, és javaslatomra megkezdte a szteroidos kezelést, és nem utolsó sorban dr. Bikfalvi Endrének a szakértelméért, ami rengeteget segített! Őket bárkinek bármikor őszintén ajánlom, nagyon sokszor segítettek már! Roppant finnyás vagyok mind állat- mind humángyógyászat téren, de hozzájuk hűséges maradok! És ez tőlem nagy szó.
És természetesen nagyon-nagyon hálás vagyok Tökmagnak, hogy nem adta fel, és hogy megtanított arra, hogy még a legnagyobb bajból is ki lehet mászni, csak akarni kell! Rengeteg türelmet tanultam tőle, sok dolgot másképp látok, és most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy jövőre felvételizek a Szent István Egyetem állatorvos-tudományi karára!
 |
| ezen a képen még egészséges babacica volt |
Most már megbékéltünk, simogathatom, bízik bennem. Ha enne egy kicsit, jön és leül a fürdőajtó elé (itt tudom egyedül etetni), ha pedig egy nap nem megyünk orvoshoz, 6-kor már a bejárati ajtónál ácsorog, hogy miért nem indulunk már. Tegnap már a saját orvosunk is adhatott neki 40-50 ml infúziós oldatot (igaz megint nem a B vitaminost, de nem számít, mert azt külön kapja), csak mikor a másik oldalba szeretett volna adni neki, azt jelezte, hogy ő nem rajong az ötletért. Mára a járása is szépen kitisztult, elkezdett minimálisan hízni, és az orvos szerint a combizma is fejlődik. 1 hete még nem fogadtam volna arra, hogy életben marad és tünetmentessé válik a (valószínűleg) FIPje, de ő mindent megtesz ennek érdekében!
Hatalmas hálával tartozok dr. Eőry Istvánnak, a türelméért, a kedvezményekért, hogy bármikor kereshetem, és hogy bízik bennem; dr. Szmöllény Gábornak, amiért végighallgatott, teljeskörűen informált, és javaslatomra megkezdte a szteroidos kezelést, és nem utolsó sorban dr. Bikfalvi Endrének a szakértelméért, ami rengeteget segített! Őket bárkinek bármikor őszintén ajánlom, nagyon sokszor segítettek már! Roppant finnyás vagyok mind állat- mind humángyógyászat téren, de hozzájuk hűséges maradok! És ez tőlem nagy szó.
És természetesen nagyon-nagyon hálás vagyok Tökmagnak, hogy nem adta fel, és hogy megtanított arra, hogy még a legnagyobb bajból is ki lehet mászni, csak akarni kell! Rengeteg türelmet tanultam tőle, sok dolgot másképp látok, és most már 100%-ig biztos vagyok benne, hogy jövőre felvételizek a Szent István Egyetem állatorvos-tudományi karára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése