Pénteken délelőtt a szokásos állatorvosi körutat megjárva, szteroid, antibiotikum és B vitamin injekció, valamint infúziós oldat bőr alá juttatása után élénken, jókedvűen mászkált a lakásban. Mielőtt elindultam volna itthonról (olyan fél-1 órával az orvostól hazaérés után) nehézlégzés gyötörte a hős kiscicát. Majd 12:50-kor hívott Medve, hogy Tökmag elhunyt. És nem, nem a betegsége győzte le... Rekeszizomsérv, felcsúszott bélszakasz, megterhelt, összenyomott tüdő, fulladás, sikertelen újraélesztés.
Mindketten nagyon összetörtünk, Medve ki is ütötte magát mire hazaértem. Sosem hallottam még így zokogni. Eddig csak Czenot siratta meg, de Töki még őt is űberelte. Meggyászoltuk, eltemettük Szotyi mellé.
Sajnos nagyon úgy fest a dolog, hogy ez az alom "hibás" volt, hiszen mindhárom kiscica itt hagyott minket 1 éves koruk előtt. Nagyon hiányzik nekünk!
Édes Kiscicánk, Tökmag!
Reméljük jókat futkározol a tesóiddal azon a helyen, ahol vagy! Ne felejts el minket, mi sosem fogunk Téged! Köszönöm bizalmadat, amivel életed utolsó 2-3 hetében megjutalmaztál, és a leckét a kitartásról. Igazi kis hős vagy! Ne haragudj, hogy nem tudtam Neked segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése